máj 9 2020
Canon vagy Nikon, melyik a jobb?
Érzékeny témát ragadnék meg, szeretném megosztani Veletek, hogyan látom a két rivális gyártó, a Canon és a Nikon versenyét. Ha épp belépni készülsz a tükörreflexesek világába, kénytelen leszel letenni a voksodat egy márka mellett, mert a gépvázra hozzáillő objektívet és esetleg vakut is kell venned, nem beszélve a pótaksiról és egyéb kiegészítőkről. Ezek mind jelentős kiadások, így rögtön több terméked is lesz egy adott gyártótól, ami bizony nem kompatibilis egy másik gyártó termékeivel. Így ha később márkát szeretnél váltani, akkor ismét jó mélyen a zsebedbe kell nyúlnod.
Melyik márka a jobb, melyik a megbízhatóbb, melyik ad szebb képet, sokakban felmerülhetnek ezek a kérdések. Nos, mint annyi minden az életben, természetesen ez sem fekete vagy fehér, nem lehet kijelenteni, hogy az egyik egyszerűen jobb a másiknál. Coca Cola vagy Pepsi? Android vagy iOS? XBOX vagy Playstation? Adidas vagy Nike? Nincs egyértelmű válasz, melyik az igazi nyertes, egyéni preferenciák sora dönti el, ki melyiket kedveli, használja, fogyasztja. Ugyanígy a Canon – Nikon versenyben is egyéni preferenciák és ízlés dönt mindenkinél, vagy csak egyszerűen az, mit hallottál róluk, mit ajánlott egy hozzáértő ismerősöd.
A márkaválasztási dilemmát szerintem úgy lehet a legjobban segíteni, ha megnézzük, melyik márkának mik a stílusjegyei és markáns jellemzői, s az információ birtokában már könnyebben lehet választani és eldönteni, melyik tűnik ideálisabbnak, esetleg izgalmasabbnak.
A döntést befolyásoló ismeretanyagodat szeretné ez a cikk bővíteni, a választ pedig legvégül saját magadnak kell megképezned!
Először álljon itt néhány jellemző, ami mindkét márkára igaz, majd a különbségeken menjünk végig.
Ami a Canonra és Nikonra is igaz
Piszkosul jó fényképezőgépeket gyártanak. Mind a kettő. Az elmúlt 20 évben elképesztő fejlődésen ment keresztül a digitális fényképezőgép ipar, ha ma vásárolsz egy DSLR vagy MILC gépet, nagy a valószínűsége, hogy elégedett leszel vele, szinte teljesen mindegy, hogy milyen árkategóriában és mely terméket választod. Hihetetlen funkciógazdag már egy 150-200e Ft-os DSLR gépváz is és nagyszerű fotókat lehet vele készíteni.
Mindkét cég sok évtizedes tapasztalattal rendelkezik minőségi fotográfiai termékek gyártása terén. Mindketten japán vállalatok.
Mindkét márkának megvannak az evangélista táborai, akik meggyőződéses hívői az adott márkának és elképzelni sem tudják, hogy esetleg a másik oldalon is remek fényképezőgépeket gyártanak 🙂
Mindkét márka gépeit aranyárban mérik. Főleg itt a magyar bérek tükrében a 27%-os ÁFÁval megspékelve. Néha úgy tűnhet, hogy a Canon fényképezők kicsit olcsóbbak, ami persze összecseng azzal, hogy piacvezetőként nagyobb mozgástere van az árképzésnél, de azért ez nem ilyen egyértelmű. Így is, úgy is egyhavi magyar átlagbért ki kell csengetned, ha be kívánsz lépni a DSLR világába. Mindenesetre (többnyire) tényleg kevesebbet kér a Canon a legolcsóbb DSLR és MILC gépekért, mint a Nikon. Felsőbb kategóriákban viszont már teljesen vegyes a felhozatal.
Nézzük akkor, mégis miben különbözik a Canon és a Nikon
Vállalati erő, piac
Egyértelműen a Canon a piacvezető, nagyjából kétszer akkora (~40%) részesedéssel rendelkezik, mint a Nikon (~20%). Ez több gyártott gépet jelent, nagyobb marketingköltségeket, több vásárlót és egész egyszerűen nagyobb fotós közösséget. Több a potenciális vásárlói visszajelzés, nagyobb igényhalmazra kell reagálniuk. Hatalmas közössége van a Canon fényképezőknek, ugyanakkor ez a vásárlói tömeg megfontoltabb üzletpolitikát is követel. Ha kijönnek egy újdonsággal, ami esetleg nem jól sül el, a világ legnagyobb fotós közösségének elégedetlenségével kell szembenézniük. A Canon nem csak fényképezőgépeket, de számtalan más műszaki cikket is gyárt. A Nikon kisebb cég, kisebb portfólióval, nagyjából ötödannyi alkalmazottal (~25ezer). A Canon piacvezetőként magán viseli a piacvezető multikra jellemző mamut jelleget. Nagyon nagy, nehezen fordul és lassan. Nehezebben reagálja le a gyors piaci, gazdasági változásokat, de nem is hajtja annyira a kockáztatási kényszer. A Nikonnak többet kell bevállalnia, ha le akarja körözni a Canont, ha meg akarja győzni a potenciális vásárlót, hogy miért ne a piacvezetőt és a legtöbbet eladott márkát válassza.
Funkciógazdagság, innováció
Az előző pont folyományaként el is érkeztünk az innováció kérdéséhez. Meggyőződésem, hogy a Nikon fényképezőgépek innovatívabbak a Canonokhoz képest. A Canon gépei ezzel szemben rendkívül megbízhatóak, alaposan kitesztelt funkciókkal operálnak, széles fotós közösségi visszajelzésen alapuló fejlesztéseket tartalmaznak, rendkívül alapos tesztelési ciklusokkal. Ezzel nem azt mondom, hogy a Nikon fényképezőgépek nem megbízhatóak vagy a Canon gépek nem innovatívak! Mindkét tábort megnyugtatnám, mindkét márka elképesztően megbízható és innovatív. Egyszerűen arról van szó, hogy a Nikon bátrabban pakol bele a gépébe új funkciókat, fejlesztéseket. Ennek viszont az az ára, hogy rizikót is vállal. Gondolj csak bele, ha elkezd a gyártó kihajtható LCD kijelzőket szerelni a fényképezőgépre, azt az emberek milliói hajtogatják majd, esetleg túl durván, beakadhat a ruhádba, stb. Egész egyszerűen nagyobb valószínűséggel sérül meg egy ilyen LCD kijelző, mint a fixen beépített. Ez megnövekedett szerviz forgalommal járhat, elégedetlenséget szülhet, a gyártónak ez egyértelműen nagyobb kockázat. Innováció, ami kockázattal jár. Úgy gondolom a Nikon bátrabban vet be újabb dolgokat, de így többet is kockáztat. Sőt arra is tudok példát mondani, hogy a Canon hátrányban volt kifejezetten alap funkcióval. 2008-ban például, amikor a Canon 5D MkII fényképezőgép megjelent, kifejezetten furcsának találtam, hogy az AUTO ISO funkcionalitást nem tudja M (manuális) módban. Esküvőket fotózva, számomra tök egyértelmű igény volt, hogy szeretném beállítani a blende átmérőjét (legtágabbra, hogy jó sok fény jöjjön be és kicsi legyen a mélységélesség), továbbá szeretném a záridőt is kontrollálni (1/60, ha épp ült az ifjú pár a szertartáson, de 1/100 vagy gyorsabb, ha éppen gyűrűhúzás zajlott). Ekkor az ISO helyes beállítását miért nem tudja kikalkulálni nekem a gép? Ekkoriban – ha jól emlékszem – már szinte minden konkurens Nikon gép rendelkezett AUTO ISO funkcióval M módban. Érthetetlen volt számomra, hogy egy ilyen funkcionalitás hogy az ördögbe nem érhető el egy ilyen méregdrága, félmilliós gépen. Ráadásul ez szoftveres funkcionalitás, nincs is szükség külön hardverre az implementációhoz. Egy másik példa a kihajtható LCD kijelzők megjelenése. Itt is a Nikon kezdte el hamarabb a fényképezőgépeket felszerelni kihajtható kijelzőkkel, majd miután látszott, hogy erre elég nagy igény van és jó a fogadtatása, a Canon is beállt a sorba.
Ha most felmész egy műszaki áruház oldalára és kiválasztasz két DSLR fényképezőgépet, amik nagyjából egy árban vannak, majd hozzáfogsz a tüzetes átvizsgálásukhoz, azt fogod tapasztalni, hogy a Nikon gépek rendre gazdagabb funkciókkal rendelkeznek. Kicsit több extra funkció (beépített vaku, bluetooth, 2 db kártyahely), kicsit több fókuszpont, kicsit több keresztszenzoros fókusz pont, kicsit gyorsabb FPS, stb. Bennem egyértelműen kialakult egy olyan érzés, hogy a Nikon egy kicsit azért előrébb jár innovációban, de a fenti gondolatmenet szerintem magával is hozza ezt a kényszert, hiszen versenyelőnyt kell kiharcolnia a piacvezetővel szemben. Olyan, mintha egy kicsit többet szeretne neked adni ugyanazért a pénzért. Történetük során többször bizonyította, hogy próbálja beelőzni a Canont, például a digitális tükörreflexes piacra is a Nikon tört be először a Nikon D1-gyel 1999-ben, majd a Canon követte 2000-ben a D30-cal.
A szenzorgyártás tekintetében is többet lehet kapni a Nikontól. Az egyes modellek egymást követő verziói rendre jobb képérzékelő szenzorral érkeznek mindkét gyártónál, de valahogy a Nikon ezt kicsit jobban csinálja. Amikor 2017-ben tűkön ülve várta a fotós közösség (én is) a Canon 6D mk II megjelenését, mindenki az új szenzorra volt kíváncsi. Vajon mennyivel lesz jobb a 6D mk I-hez képest? Szélesebb dinamika tartomány… szignifikánsan kevesebb zaj magas ISO-n… Aztán jött a hideg zuhany, nem lett az új szenzor lényeges előrelépés. Leheletnyi fejlődés az 5! évvel korábbi szenzorhoz képest.
Ergonómia, design
Rendkívül szubjektív, hogy milyen érzés kézbe venni egy Canon vagy Nikon fényképezőgépet. Zúduljon rám a népharag, de nekem a Canon gépek ergonomikusabbak. Kerekded kialakítás, lágyabb élek. Nem csak külső fogás tekintetében, hanem a gombok kiosztásában és a belső menüstruktúrában is nyer számomra a Canon. Viszont ez tényleg nagyon szubjektív, így mindenképp menj el egy műszaki áruházba és vedd kézbe a kiszemelt fényképezőgépet, nézd meg a fogását, markold meg bátran, fogd egy kézzel, két kézzel, ismerkedj a menüvel. Az internet bugyraiban, fórumaiban is számtalan vitát találni az ergonómia Canon vs Nikon témájában, személyes statisztikám szerint többen dicsérik a Canon kezelhetőségét, mint a Nikonét.
Néhány konkrét példa, ami miatt a Canont jobbnak vélem:
- A „Q” gomb zseniális ötlet, megnyomása után a kijelzőn barangolva állíthatsz át szinte bármit. A Nikonnál az Infó majd az I gomb megnyomásával érhetsz el hasonlót, de azért az mégsem olyan kifinomult, mint a Canon megoldása.
- Hosszú ideig egy kézzel fogva a Canon gépeket nem fárad el úgy a középső ujjam (ami a terhet tartja) mint a Nikon esetében. Szerintem ez azért van, mert a Nikonoknál a középső ujj helyének a kiképzése meredekebb ívet rajzol, mint a Canonnál. Ha 5-10 percig molyolok a gépben, fényképeket nézek vissza, akkor simán előfordul, hogy a végére a középső ujjam bőrébe nyomot váj a gép markolata.
- A felső forgatható tárcsa a Canon gépeknél az exponáló gomb felett helyezkedik el, míg Nikonéknál alatta. Ráadásul annyira alatta, hogy egy kézzel tartva a gépet alig lehet elforgatni, a mutatóujjam egyszerűen fél centivel feljebb keresné a tárcsát, túl mélyen van.
- Az LCD-n lévő információs panel az exponáló gomb félig történő lenyomásánál a Canon gépeknél megmarad, míg jó pár Nikon gépnél eltűnik (pl. D750/7100/7200). Ez számomra tökre zavaró, pl. manuális módban szeretem, ha az expo gomb lenyomásával azonnal látom, hogy a gép milyen értékeket kalkulál ki (pl. az Auto ISO milyen ISO-t állítana be) anélkül, hogy bele kéne néznem a keresőbe. Persze lehet azt mondani, hogy ott van a felső kijelző panelen az adat, de azt valahogy én szinte sosem használom.
Ami pedig a Nikonban tetszik:
- A „Retusálás” menü túlszárnyalja a Canon képmanipulációs megoldását.
- A Nikon kioldási módválasztó tárcsája is szuper praktikus.
Objektívek
Különös érzelmeket keltenek bennem a gépvázra szerelhető objektívek. Elképesztő műalkotások. Rengeteg R&D munka és hihetetlenül precíziós lencsegyártás és összeillesztés. Kezedbe veszel egy „alap” 24-70 2.8-as objektívet és azt érzed, hogy az emberiség egyik csúcsteljesítményét tartod a kezedben. Ennek megfelelően egy használt autó ára figyeli a tekintetedet, miközben forgatod és szemügyre veszed. Nos, őszintén azt gondolom, hogy mindkét gyártó elképesztő objektívparkkal rendelkezik, és szerintem nagyon kevés olyan ember/fotós van itthon, aki kifejezetten azért volt kénytelen az egyik gyártó mellett dönteni, mert a másik gyártónál nem volt olyan objektív, amire szüksége lett volna. Ennek megfelelően nem fogok olyan markáns véleményt megfogalmazni egyik gyártó mellett/ellen sem, mint az előző pontokban, inkább leírom az érdekes különbségeket, amiket jó lehet tudni. Ez óriási téma és külön cikket érdemelne, így most csak tényleg nagyon röviden:
A legfontosabb különbség, hogy mindkét gyártónak saját bajonett szabványa van, egyszerűen eltérő az illesztési felület mérete és kialakítása, így nem is tudod az egyik márka objektívjét a másik márka gépvázára rácsavarni.
A Canon 1987-ben vezette be az EF bajonett szabványát és az EOS rendszerét. Ezzel a lépéssel a jövő kihívásainak akart megfelelni, így tiszta lappal új objektívpark létrehozásához kezdhetett, amit nem hátráltatnak a régi szabványok és kialakítások. Ez egy nagyon rizikós lépés volt a részéről, hiszen az EF bajonettel gyártott gépvázakra nem lehet rárakni a korábbi, több évtizeden át értékesített objektíveket. A Canon túlélte az első pár évet és mára hatalmas portfoliója lett, az EF bajonett egy sikeres váltásnak bizonyult. A Nikon ezzel szemben nem váltott szabványt, így az F bajonett szabványát használja 1959 óta. Ez azt jelenti, hogy ha most veszel egy Nikon DSLR fényképezőgépet, akkor rá tudod csavarni a több évtizede gyártott objektíveket is és jó eséllyel működni is fog. Vica versa, egy régi fényképezőgépre is rá tudsz tekerni egy vadiúj objektívet. Erre persze mérget nem vehetsz, érdemes utánajárni a kompatibilitásnak, mert számtalan gépváz – objektív kombináció létezik és nagyon sok technológiai fejlesztés zajlott az elmúlt évtizedekben, de a lehetőség legalább adott. Ha örököltél két-három régi, de jó minőségű objektívet a nagypapádtól, akkor érdemes lehet a Nikon mellett dönteni, mert lehet, fel tudod használni őket. Azt gondolom, egy ilyen szituáció igencsak ritkaságszámba megy és kicsit „mese habbal” kategória, csak azért írtam, hogy érzékeltessem a különbséget a két szabvány között 🙂
A Canonosok azt mondhatják, hogy az EF bajonett technológiailag fejlettebb, a Nikonosok meg azt mondhatják, hogy az F bajonett már 1959-ben is annyira innovatív volt, hogy azóta sem volt szükség a lecserélésére, a bajonett keretein belül meg tudott valósulni minden fontos fejlesztés. Tegyél igazságot 🙂
Kétségtelen, hogy a Nikont egy-két dolog tekintetében megköti az F bajonett. Ilyen például egész egyszerűen a csatlakozási felület átmérője. Feltűnt már neked, hogy a Nikon miért nem gyárt autofókuszos 50mm-es 1.2-es objektívet? Vagy 85mm-es 1.2-eset? Az egyik ok az, hogy az F bajonett keretein belül őrült bonyolult és drága lenne ezek előállítása. A Canon meg tudja csinálni, de az előző szerény 500e Ft-ba, az utóbbi pedig egy csinos 700-800e Ft-ba kerül. Lássuk be nem olyan óriási piaci szegmens, amit elbukik a Nikon ezzel, mégis hány olyan ember lehet Magyarországon, aki azért lett Canonos, mert neki mindenképp kellett 1.2 fényerős objektív 85mm-en, ezért a Nikon szóba sem jött? Körülbelül nulla szerintem. Vannak még további hátrányai is a régi szabványnak, de annyira ez nem releváns egy átlagvásárló számára, hogy itt részletesebben tárgyaljuk, viszont érdekes téma, így a jövőben várható róla külön bejegyzés itt a fotozasblog.hu oldalon.
Mindent összevetve tényleg azt gondolom, hogy mindkét márka hihetetlenül gazdag objektívparkkal rendelkezik, s ehhez hozzájönnek még a 3rd party gyártók termékei, mint például a Tamron és Sigma cégek több tucat objektívjei mindkét gyártó DSLR gépgázaira.
Nálam döntetlen.
Képminőség, fókusz
Melyik márkának jobb a képminősége? Több szempontból is teljesen értelmetlen így feltenni a kérdést. Az elkészült JPG kép minősége függ a szenzortól, a gépre szerelt objektívtől, a RAW–>JPG konverziótól, stb.
Mindkét gyártó DSLR gépeivel nagyszerű képminőségű fotókat lehet készíteni. Ugorhatsz is a következő bekezdésre 🙂
Na elemezzük még egy kicsit azért…
A képminőséget egyértelműen befolyásolja a képérzékelő szenzor teljesítménye. Erről már részletesen írtam a segítség szenzorok összehasonlításához című cikkben, így itt csak annyit mondanék röviden, hogy szerintem ugyanabban az árkategóriában a Nikon hajszálnyival jobb szenzorokat tud felmutatni, főleg képzaj és dinamika tartomány tekintetében. Ha például kifejezetten fontos számodra, hogy magas ISO-n minél zajmentesebb képeket készíthess, akkor kezdheted a Nikon gépek átnézésével, hajszálnyival (tényleg csak annyival) zajmentesebbek a szenzorokról kifejtett adatok.
Azt gondolom egy véletlenszerűen eléd rakott fotóról őrült nehéz megmondani, hogy milyen márkájú géppel készült. Ha nagyon dörzsölt fotós vagy, s két hasonló kaliberű géppel készült fotót kell összehasonlítanod, szigorúan ugyanolyan beállításokkal fotózva, akkor talán van esélyed arra, hogy megmond, melyik fotó milyen márkájú géppel készült. Ha csak simán eléd raknak egy fotót önmagában, akkor szinte reménytelen, főleg ha jó kis utómunkán is átesett.
Mit szólnál egy kis tippelgetéshez?
Na eltaláltad? 🙂
Csak arra szeretnék célozni, hogy mindkét márkával hasonlóan jó fotókat lehet készíteni, így a képminőség miatt aggódva egész egyszerűen nincs ok arra, hogy az egyiket válaszd a másik helyett.
Ugyanakkor minden fotósnak nyilvánvalóan van erről markánsabb véleménye is, s a következő pár sorban én is leírnék néhány gondolatot, de hangsúlyozom, hogy a következő néhány mondat teljes mértékben szubjektív vélemény, saját ízlésem, elképzelhető, hogy ugyanazokról a fotókról te egészen más véleménnyel lennél.
Az, hogy exponálás után milyen színeket látsz viszont a RAW vagy JPG képeken, nos ez egy titkos kotyvasztás eredménye, amit a Nikon és Canon konyhájában döntöttek el. Sőt, ha RAW-ban fotózol, akkor mindegy is, mert Lightroomban vagy más hasonló szoftverben úgyis be tudod állítani a színeket kedved szerint („temperature” és „tint” csúszkák) utólag. Én csak RAW-ban fotózom és minden képhez hozzányúlok, legyen az munkával kapcsolatos vagy csak otthoni fotó a gyerekekről. A Canon esetében gyakran érzem azt, hogy a fotók lehetnének fényesebbek, az árnyékok kevésbé sötétek. Illetve gyakran túltolja a sárgát is. Ezt legalább 4 gépvázról merem állítani, legyen az 5D, 6D vagy 7D széria. A Nikonnál viszont azt érzem, hogy lehetne több kontraszt, merészebb színek (telítettség). Arról, hogy ez mennyire szubjektív, jól mutatja, hogy a feleségem a Nikon színkeverését szebbnek és jobban utómunkázhatónak tartja, nekem pedig a Canon képvilága jön be inkább, függetlenül a fentebb említett apróságoktól. Ennyit erről 🙂
A fókuszrendszerekről is illik néhány szót szólni, de az összes jellemző közül talán itt vannak a legnagyobb viták a fotós közösségekben. A fókuszrendszerek kritikájának és vitájának szerintem egy nagyjából 10 éve még volt értelme (gondoljunk csak a rekordsokat kritizált 5D mk II 9 pontos fókuszrendszerére), de mára ez egyszerűen értelmét vesztette. Ma már a belépő szintű DSLR gépeknek is olyan jó autofókusz rendszere van, hogy nincs is miről beszélni. Van valaki, aki gyakran lemarad a jó fotókról azért, mert nem elég gyors a fókuszálás a Canon vagy Nikon DSLR gépén? Rendben, a sportfotózás területén ez azért elég gyakori lehet, de azzal nagyon kevesen foglalkoznak és oda a beugró fotós szett is egy Volvo árával vetekszik, szóval elég szűk réteget érint. Nagyátlagban a jelenlegi fókuszrendszerek zseniális munkát végeznek, legyen az Canon vagy Nikon… teljesen mindegy.
S ha már fókusz, akkor szóljunk szót a sebesség kérdéséről is. Azt gondolom, hogy ugyanabban a Full Frame árkategóriában a Nikon mindig kicsit gyorsabb gépeket tudott építeni. Ha kinézel két fényképezőgépet, amik egymás versenytársai, ugyanabban az árszegmensben vannak jelen, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a Nikon egy kicsit több képet készít másodpercenként. (fontos: a hasonló megapixel mérettel rendelkező gépekről beszélek)
Terméktámogatás
Ugyancsak említésre méltó különbség a támogatási háttér. Ha utánajársz, hogy hová viheted a DSLR fényképezőgépedet szervizbe, akkor canonosként könnyebb dolgod van. Több helyszín, több szervizlehetőség. Ha pedig bérelni akarsz fényképezőgépet, akkor is több céget fogsz találni, akit felkereshetsz.
Néhány további érdekes különbség
Gyártás:
A Canon fényképezőgépek és lencsék elsöprő többsége Japánban készül, míg a Nikon gépek többsége Thaiföldön, egy része Japánban és van még gyártás Kínában is.
Akku töltés:
A Nikon töltő villog, amíg tölt, majd ugyanolyan színben folyamatosan ég, ha feltöltött. A Canon ezzel szemben a villogás ütemével jelzi, hogyan áll a töltés. Egy villogás = 0%-50% töltöttség, két villogás = 50%-75% töltöttség, három villogás = 75% fölötti töltöttség. Ez hasznos funkció, ha gyakran fotózol és le kell kapnod a töltőről az aksit, mert nincs már időd feltölteni, így látod, mennyi kapacitásra számíthatsz. Vagy ha két aksit töltesz egyszerre és indulnod kell, látod melyikre számíthatsz hosszabb ideig.
Beépített vaku:
Ugyanabban az árkategóriában nézegetve észrevehető jelenség, hogy a Nikon gépek rendelkeznek beépített vakuval, míg a Canon gépekből ezeket kispórolják. Ez persze megint üzletpolitika kérdése, a Canon bizonyára úgy van vele, hogy aki már DSLR gépet vesz, az költsön szépen vakura is. De azon is jókat lehet vitatkozni, hogy kell-e egyáltalán DSLR gépbe beépített vaku. Megmondom őszintén én sosem használtam DSLR fényképezőgép beépített vakuját. Egészen pontosan vakuzásra nem használtam, csak arra, hogy a beépített vaku villanása triggerelje a kezemben tartott vezeték nélküli vakut és azzal vakuzzak. Egy komoly hátránya a beépített vakunak, hogy az objektív méretétől és a zoomtól függően simán belelóghat az objektív a vaku fényterébe közeli tárgy fotózása esetén, és a képen egy sötét foltként látod viszont az objektíved által felfogott/kitakart fény hiányát. Ha nem egy alap 18-55-ös kitobit raksz a gépedre, hanem valami komolyabbat, akkor már néha ügyeskedned kell, hogy az obi ne takarja ki a vakud fényének egy szép részét.
LCD képarány:
A Canon LCD kijelzőjének a oldalaránya 3:2, ami az jelenti, hogy teljes egészében meg tudja jeleníteni az elkészült fotót, s a fotó ki is tölti az LCD kijelzőt. Ekkor persze a képinformációk rákerülnek a fotóra, így kitakarnak belőle részeket, viszont ezt ki lehet kapcsolni, így a Canonnál elérhető, hogy a kijelzőn teljes egészében megjelenjen a fotó, és más semmi. A Nikon LCD-k ezzel szemben 3:4 oldalarányúak, azaz a fotó teljes megjelenítése esetén alul van egy fekete információs csík, itt vannak a képadatok. Ennek előnye, hogy a fotó és képadatok egyszerre láthatóak úgy, hogy a számok/betűk ne zavarjanak bele a fotóba. Mivel az LCD-k többnyire 3.2 incsesek mindkét gyártónál, ezért a Canon kijelzőjén lényegében kicsit nagyobb méretben láthatod a fotódat teljes pompájában.
Néhány disclaimer
- Ez egy véleménycikk, s mivel ennek a témának elég komoly szubjektív és érzelmi vonulata van (márkahűség, rokon/ismerős mit ajánlott, a gép külsőre mennyire jön be, stb.), ezért ne vedd rossz néven, ha kellemetlen dolgokat olvastál a kedvenc márkádról 🙂
- A Canon és Nikon világán kívül természetesen vannak még más gyártók is, pl a Sony egyértelműen jön fel a két óriásra. Ez az írás viszont csak a fél évszázada rivalizáló Canon és Nikon közötti versenyt próbálta elemezni.
- Ha Te profi fotós vagy és speciális munkára speciális objektívet használva csak és kizárólag a XXXon (XXX=Can vagy Nik) márka jó számodra, mert a másik egy vacak, ám legyen. Attól még a fentiek remélem az olvasók többségének segítenek a két márka megismerésében. 🙂
Apropó, a fotozasblog.hu olvasói vajon milyen márkát használnak?
Neked mi a véleményed a Canon – Nikon versenyről, vitáról? Szólj hozzá nyugodtan!
2020-05-10 @ 12:37
Remek összefoglaló, tetszett!
2020-05-10 @ 14:24
Köszi,hasznos infókat hallottam
2020-05-10 @ 21:28
Nagyon jó összefoglaló, sok hasznos információt tartalmaz. Már választottam : Nikon. Köszönet az információért.
2020-05-11 @ 06:46
Hasznos, de legfőképpen használható információk. Köszönet.
2020-05-11 @ 07:38
Canon mert objektív szempontjából jobban ki lehet használni 😉
2020-05-11 @ 15:16
A Nikonnál azért van az exponáló gomb alatt az első tárcsa, hogy ne egy szál mutatóujjal kelljen ott táncot lejteni. Én mutatóujjal exponálok és középső ujjal tekerem közben az első tárcsát. Ugyanezt a Canon esetében szerintem nehezebb megcsinálni a függőlegesen forgó tárcsával. Legalábbis nekem úgy nem áll a kezemre.
2020-05-11 @ 20:48
Igen, Canonnál esélytelen a középső ujjal a felső tárcsát forgatni, nem arra lett tervezve. A Nikonnál az egykezes fényképezőgép fogás közbeni tárcsázásra gondoltam, akkor a középső ujjadra nehezedik a gép súlya, úgyhogy mindenképp a mutató ujjad marad, annak viszont kényelmetlen olyankor a tárcsát forgatni.
2020-05-11 @ 09:54
Nagyon jó írás, de nem ennek alapján döntöttem. 3 hónapnyi hezitálás után, millió teszt leírás és videó megnézése után döntöttem a Nikon mellett, mert amire és ahogy használni szeretném, ez lett a tökéletes választás. Végigolvasva a cikket, nagyon hasznos volt, főleg az az info, hogy a Nikon 1959 óta ugyanazt a bajonettet használja és a régi objektívek is csatlakoztathatóak -bár nem mind- az újabb gépvázakra, illetve fordítva, az újabb objektívek a régebbi gépvázakra. Ez megerősített abban, hogy jól választottam. Köszönöm az írást ezért is.
2020-05-11 @ 14:22
Örülök, hogy hasznosnak találtad az írást és hogy megerősített a döntésedben 🙂
2020-05-11 @ 10:02
Nagyszerű , pártatlan összefoglaló.
Sokáig a Nikont szerettem, egyszerűen mert szerethető vázakat gyártottak, nem beszélve arról, hogy az analóg F3 – om 1.4/50-es o jektívét is tudtam használni D200 majd D300 gépemen. Aztán…megvettem Canon 5D mk II gépemet, és nagyon megszerettem. I LOVE YOU CANON!
2020-05-11 @ 14:20
Köszi a hozzászólást! Autofókusz kritikák ide vagy oda, az 5D mk II gép kiváló, én is nagyon szerettem!
2020-05-11 @ 14:18
Tetszett az összefoglaló, köszi.
Én Canon-os vagyok, imádom sok szempontból is. Az EOS R nagyon szuper az új RF objektívekkel. Használok mellette egy 77D-t is, de az első 700D gépem is megvan, azt is nagyon szerettem. Szóval I ❤️ CANON! 😉
2020-05-11 @ 14:26
Adtál egy új bejegyzés/írás ötletet: MILC vs DSLR 🙂
2020-05-11 @ 14:41
Szuper! Köszi!
2020-05-11 @ 14:51
Jó az összefoglaló és tetszik a pártatlanság is benne, hiszen két nagyon egymáshoz hasonló minőségű fényképezőgép közül nagyon nehéz választani. Van viszont néhány használat közben jelentkező eltérés a két rendszer között.
A Canon 1987-ben áttért az EF bajonettre, ezzel tisztán elektromos jelátvitelre cserélte a gépváz és az objektív közötti kapcsolatot. Ezért minden EF objektív gyakorlatilag minden EOS géppel használható, így a régi filmes objektíveket is rá lehet tenni a gépre és működik minden. Bármelyik gyártó által készített EF objektív használható minden gépen. Közös fotózásokon, szakmai előadásokon minden objektívet ki lehet próbálni a saját vázzal, kölcsön lehet kérni bárkitől bármilyen objektívet, az működni fog a fullfrémes gépeken (kivéve az APS-C nagylátószögű objektívek). Ezek akár stabilizátoros objektívek is lehetnek.
A Nikon a régi bajonett rendszer megtartásával mostanra talán 6-7 rendszerű objektívet készített, (ezt nem tudom pontosan) ezeken eltér a blende és az autófókusz állítási rendszer, így itt csak akkor lehet cserélgetni, ha mindenben pontosan a saját gépvázadhoz használható objektív sorozatról van szó és erről határozottan meggyőződtél.
A Canon 1987-től minden EF objektívbe saját élességállító motort épített, hiszen nem egyforma erős motor kell egy 35mm-es és egy 500 mm-es objektív élességállításához. A Nikon régen a gépvázba építette az élességállító motort, így a régi objektívek csak nagyon korlátozott módon használhatók a blende és az élesség állítására, fénymérésre. Utána ők is áttértek az elektromos jelátvitelre.
A másik, szintén az objektívekkel kapcsolatos dolog, hogy a régi M42 menetes objektíveket egy pár ezer forintos EF/M42 átalakítóval a Canon gépeken tökéletesen használhatjuk, legyen az egy Praktica 20 mm-es, vagy Zenit 50 mm-es, netán egy tükrös 500, vagy 1000 mm-es objektív. A fénymérés is tökéletesen működik a manuálisan előre kiválasztott blendével.
A Nikonnál, mivel más a bázis távolság a bajonett síkja és a képérzékelő síkja között, ezért csak egy kiegészítő lencsés átalakítóval lehet a menetes objektíveket használni, de ez a lencse nem egyformán jó a 20 és az 500 mm-es objektívekhez.
Úgy tudom, hogy a külső vakuknál is a Canon rendszerben készült régi vakuk is használhatóak, hiszen az E-TTl rendszerben fejlesztett vakuk működnek mindennel, míg ez a másik márkánál nem teljesen így van.
Ezekre lehet azt mondani, hogy apró dolgok, vagy sok mindenkit ez nem érint, de akkor is tények. A pár ezer forintba kerülő retro menetes optikák használata meg most nagyon divat lett, sokan vesznek bolhapiacon ilyet, vagy barátok, családtagok ki akarják dobni, mert nincs már filmes gépük és ezek nagyon jól használhatóak akkor, a a gépváz is tudja fogadni.
2020-05-11 @ 20:38
István, köszönöm, hogy ilyen részletes és alapos hozzászólást írtál! Ahogy a bejegyzésben is írtam, szándékosan nem akartam a részletekben elveszni, s mint a hozzászólásod terjedelme is mutatja, ez egy óriási téma, külön írást érdemel. Köszi még egyszer, számomra is hasznos volt a hozzászólásod!
2020-05-11 @ 21:12
Köszi a cikket. Bár Nikonom van, érdekes volt az összehasonlítás.
2020-05-12 @ 05:38
Szerintem ez a teszt egy mondattal is elintézhető lett volna: “a Nikonoknak jobb az ár érték aránya.” (Megjegyzem, én canonos vagyok. 🙂 )
2020-05-13 @ 10:17
Nikont használtam, de már Fuji Milc-el fotózok. Értelmetlen a márka vita. A megítélés szubjektív. Nekem a Nikon képi világa közelebb állt hozzám, de mint leírtad a Canon remek objektíveket gyárt és strapabíró gépeket. Nekem nem tetszik, viszont, a dinamikátlan, sokszor kiégett, vagy bebukott részletek a képeken, ami több utómunkát igényel. Ez is szubjektív. Amióta Fujival fotózok (már csak hobby szerűen) azóta ennek a képi világa áll hozzám a legközelebb ( a 80-as évek analóg, filmes képi világot idézi) De tagadhatatlan tény, hogy a másik két márkához, olcsóbban és nagyon jó objektíveket lehet beszerezni, ami nem jellemző a fujinál, különösen teleobjektívet illetően. Hogy ki melyiket válassza, az nagyon sok összetevő kérdése. Hobby, munka, milyen objektívekkel rendelkezik már, mennyit hajlandó áldozni, illetve anyagilag mire van lehetősége, stb. stb. Ha meg márka fanatikus az illető, teljesen felesleges győzködni, azzal a géppel fogja magát jól érezni, amelyik mellett elkötelezte magát. Kreativitást nem ad egyik gép sem. 🙂
2020-05-13 @ 17:59
Szevasz Dani!
Mint általában az írásaid, úgy ez is talált. Érdekes, olvasmányos, szórakoztató. A téma olyan mint, melyik a jobb, Husqvarna-Stihl, Audi-BMW.
Hála a találékony mérnököknek, ezekről a márkákról már beszélgetni is jó, hogy melyik a jobb.
Hat éve van DSLR Nikonom. Úgy gondolom, az első megvásárlásánál rengeteg kérdeződösködés, információ gyűjtés mellett a véletlennek is nagy szerepe van. Ha az első géped NIKON, akkor NIKON-os leszel, ha CANON akkor CANON-os. Nem azért mert az egyik jobb mint amásik, hanem azért mert újra kellene tanulnod a kezelést és menürendszert. Nálam ez nyomós érv.
Üdv: András.
2020-05-13 @ 19:24
Szia András, örülök, hogy visszatérő olvasó vagy és köszönöm a pozitív visszajelzést!
Üdv. Dani
2020-05-15 @ 20:19
Nem okozott meglepetést a cikk. Számomra még 1985 ben volt alkalmam Canon T70 géppel készített fotókat látni. Nekem akkor egy Praktica PLC3 gépem volt Pancolar Zeiss optikával. Nos a Praktica képminősége jobban tetszett. Nyilván szubjektív a véleményem, de hát az első benyomás, nem volt elég éles. A Canonnal nem én fotóztam. A manuális élesség állítás egyén függő. Talán ezért, amikor megjelentek a filmes Nikon gépek vásároltam egy F65 -ös gépet. Nagyon elégedett voltam vele. A „szerelem” a Nikon iránt azóta is tart. Az elején COOLPIX 995, majd COOLPIX 4500 és amikor D70 megjelent (már elérhetőbb áron) szintén beszerzésre került. Továbblépve egy D200 al lettem gazdagabb. Jelenleg egy D750 használok. Mondanom sem kell, hogy maximális megelégedettséggel. A Canon vs. Nikon hitvitából anélkül, hogy leszólnám a másikat nekem Nikon jött ki győztesen. Míg a Canon mindenét maga fejleszti és építi be a gépeibe, addig a Nikon kisebb vállalat lévén a piacról szerzi be azt amire szüksége van (a lehető legkorszerűbbet). Pl. az érzékelői több típusnál a Sony-tól származnak. Úgy gondolom a belépő szintű DSLR kezdetén a Canon 300D és a Nikon D70 összevetése alkalmával is az innovatívabb Nikon lett a jobb. A vakurendszere is jobb a Nikonnak. Persze az sem elhanyagolható szempont, ha valaki elkezd egy rendszert kiépíteni, abból igen nagy veszteséggel lehet csak kiszállni.
2020-06-22 @ 23:54
Szia Dani! Most kezdek egy fotós tanfolyamot, ahol ugye elvárás, hogy legyen egy DSLR géped. Ezért most szeretnék beruházni egyre, amivel tanulni, és később, a tanfolyam és a tapasztalatgyűjtés után az állandó munkahelyem mellett mellékesként fotózással egy kis plussz pénzt is szeretnék keresni. Portré-, baba-, kisebb családi események fotózását tűztem ki első körben témának. Tudnál nekem egy olyan alsó határt mondani ami alatt már nem érdemes keresgélnem a gépek között (Canon + Nikon), és amivel minőségi munkát tudok kiadni a kezemből? Persze tudom, nem csak a body-n és az obi-n múlik, hanem a tehetségen és sok más egyéb tényezőn is, de szeretném szűkíteni a kört. Köszönöm a válaszodat előre is.
2020-06-24 @ 09:07
Szia Csaba, az egyik leggyakoribb kérdést feszegeted, mégpedig hogy milyen gépet vegyen az ember 🙂 Szerintem nincs igazán alsó határ, a Webshop menüben található két fényképezőgép szettet pont arra állítottam össze, hogy akit érdekel a DSLR világ, az be tudjon szállni a lehető legolcsóbban, viszont ez nem jelenti azt, hogy egy Nikon D3500-at vagy egy Canon 2000D-t ne lehetne üzleti célokra is használni. Nyilván a kiobikkal korlátozottak a lehetőségeid, így jobb objektívekre szükséged lesz az üzleti színvonalú fotókhoz. Ha megteheted kezdheted egyből egy Canon 6D mkII + 24-105 kitobi szettel, de ez már 600k Ft.
2021-01-20 @ 11:19
Nikonos voltam, amíg el nem lopták, és elvben nikonos is maradok, mert anyagi lehetőségeim, sajnos, nem engedik meg a nagyon áhított új gép vásárlását. A Nikon bennem a Mercedes érzetét kelti, a Canon az Audit. A Mercedest imádnám, az Audit bizonyos szempontok miatt nem kedvelem. Persze ez mit sem von le az Audi jó minőségéből. Jelenleg egy kis Sony – szerintem fél profi – kompakt géppel fotózok, csodálatos Zeiss Tele-Tessar lencséje és vagy 40! féle állítási lehetősége miatt mondom fél profinak. Persze a vágyam továbbra is egy Nikon D750-es vagy D780-as. Remélem, teljesül.
2021-09-23 @ 07:20
Ha már autóhoz kell hasonlítanom egy fényképezőgépet ,és Mercedesről esik szó ,akkor egyértelműen a Canon-t lehetne a Mercedeshez hasonlítani ,nem pedig az Audit! Bizonyára aki nagy Mercedes-es az jól tudja ,hogy pont ez a gyártó az ,aki az autóiba már csak akkor teszi bele a nagy innovációkat ,amikor már a többi gyártó letesztelte nekik,hogy az mennyire megbízható. Praktikuságról meg ne is beszéljünk ,és kényelemről ,ez is mind a Mercedes névjegye. Semmilyen szempontból nem látom a hasonlóságot az Audi-Canon hasonlatában. Eléggé fura dolog egy autóhoz hasonlítgatni egy fényképezőgépet ,és értelmetlen egyébként,de ha már bele mentünk ,akkor jó lenne tisztázni a cégfilozófiákat ,mert ha te tisztában vagy azzal ,hogy a Mercedes ilyen szempontból mennyire hasonlít a Canonra ,akkor biztos nem az Audihoz hasonlítottad volna a Canont!
2024-02-13 @ 13:43
Köszönjük az összehasonlítást!
Én nagyjából tíz éve kezdtem ismerkedni a fényképezéssel, de csak néhány éve merültem el benne jobban, hobbi szinten.
Egy Nikon D3200 gép vásárlásával kezdődött. Kellő ismeret hiányában eleinte többször félretettem és nem fordítottam különösebb gondot arra, hogy tanuljak. Azóta eltelt néhány év és sokezer kattintás. Nagyon sok oktató videó és fotózással kapcsolatos olvasmány, valamint gyakorlás elvezetett egy tudatosabb használatig.
Közben fejlődött a felszerelés, lett egy Nikon Z50 társa is, és ma már a legváltozatosabb körülmények között élem kreatív pillanataimat. A D3200 belépő kategóriája ellenére még mindig kiváló minőségű képeket készít. Az állandó objektív rajta a Nikkor 35mm 1,8D. A Z50-hez pedig a megfelelő dapterrel ellátva régi, kiváló filmes objektíveket lehet csatlakoztatni! Például a kedvenceim: Pentax Super Takumar 85mm f1,9 vagy Canon FD 50mm f1,4 és 70-210 f4, csak hogy néhányat említsek.
Amatőr hobbistaként az APSC szenzorméret szinte mindenre elég. Mellé egy rendszervaku, Polar és ND szűrők, ha filmezésről vagy tájfotóról is szó esik.
Volt többféle Canon váz is a kezemben.
2100D, 5D markV, R6.
Mindegyik nagyon tetszett és fél órás alaposabb ismerkedés után (menürendszer, beállítások stb) mindegyikkel gördülékenyen lehetett kattintgatni.
Nem vagyok túlságosan elfogult egyik márkával sem, szerintem megszokás kérdése az egész.
Azért maradtam a Nikonnál, mert azt szoktam meg és én sem cserélném le a meglévő teljes felszerelésemet egy másik rendszer miatt!
Több tapasztalt fotós szerint nem a gépváz számít, annál inkább az objektív minősége és az aki a képet készíti. A kép pedig a legtöbb esetben vagy jpeg-ben jön ki a gépből, vagy utómunkázás után a számítógépen készül el.
Mindenkinek jó egészséget és csudajó pillanatokat, múlhatatlan kedvet és örömet kívánok az életben és a fotózáshoz!